FIGYELEM!!
Mielőtt ún. próba-perek indítását tűzik ki célul, javaslom, hogy a következő törvény-tervezetetjuttassák el a
Nemzeti Erőforrás Minisztérium
- Szociálpolitikáért felelős államtitkárához, Soltész Miklós úrhoz, (e-mail: soltesz.miklos@nefmi.gov.hu) az
- Egészségügyért felelős államtitkárához, Szócska Miklós úrhoz, (e-mail: miklos.szocska@nefmi.gov.hu) a
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumi
- Államtitkárához Répássy Róbert úrhoz, (e-mail: robert.repassy@kim.gov.hu vagy robert.repassy@parlament.hu)
Gondolom – esetleges érintettségtől függetlenül – mindenki egyetért azzal, hogy ezek a mozgásukban korlátozott emberek is, sok-sok évtizedes hányattatás után megérdemelnék, hogy kárpótlásban részesüljenek, hogy méltó anyagi és szociális körülmények között fejezzék be életüket.
Budapest, 2011. június 22.
Dr. Hajnal József
Az Országgyűlés
- tudatában annak, hogy
a megfelelő vakcináció bevezetése előtt a vírusos gyermekbénulás (Heine-Medin kór, polyomyelitis acuta) rettegett fertőző betegség volt, amelynek nagyszámú áldozata volt Magyarországon is, és
a megbetegedett gyermekeknél az akut fertőzés lezajlását követően különböző súlyosságú és kiterjedésű izombénulások, neurológiai károsodások maradtak vissza és
a polio okozta károsodások az idő előre haladtával a fogyatékosság mértékét súlyosbítják,
- meggyőződve arról, hogy
az életkoruk előre haladtával az egyébként normál populációban is előforduló betegségek /pl. hypertonia, diebetes mellitus, cardiovascularis- cardiorespiratorikus betegségek, daganatos elváltozások, stb./ és azok szövődményei a már egyébként is fogyatékos személyek egészségi állapotát hatványozottan rontják,
- felismerve, hogy
Magyarországon az ún. 1970-es évek végétől az érintettek számára nem volt biztosított a szervezett, és célzott rehabilitáció, így nem részesülhettek megfelelő rehabilitációs kezelésben,
- mélységes aggodalommal tekintve, hogy
30-40 évvel a megbetegedés után az illető állapotában folyamatos (és visszafordíthatatlan) romlás következik be és
ez az időszak, a Post-polio syndroma időszaka megkezdődött azoknál az embereknél, akik a magyarországi járványok idején betegedtek meg,
- eltökélten arra, hogy
a gyermekparalízis járvány következtében megbénult, munkaképességét mára már min. 67 %-ban elveszített fogyatékos személyek anyagi életkörülményeit javítsa,
- elismerve, hogy
az érintettek az elmúlt 20-30 évben hatalmas emberi erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy megbecsült tagjai legyenek társadalmunknak,
a Magyarországon 1950. január 1-je és 1964. december 31.-e között lezajlott járványos gyermekbénulásban megbetegedett (stp. Heine-Medin) és ún. Post-Polio syndroma-ban szenvedő személyek anyagi kárpótlásáról a következő törvényt alkotja
2011. évi …….. törvény
A Magyarországon 1950. január 1-je és 1964. december 31.-e között lezajlott járványos gyermekbénulásban megbetegedett (stp. Heine-Medin) és ún. Post-Polio syndroma-ban szenvedő személyek anyagi kárpótlásáról
1. § (1) E törvény alapján, minden természetes személy, aki az 1950. január 1-je után született és a Magyarországon 1950 és 1964 között lezajlott járványos gyermekbénulásban megbetegedett (Heine-Medin) és ún. Post-Polio syndroma-ban szenvedő, Magyar állampolgár, aki Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik (a továbbiakban: Érintettek/Érintett), 2012. január 1-től, 2012. június 30-ig a Magyar Államkincstárhoz (Kincstár) benyújthatja anyagi kárpótlás iránti kérelmét, az ezen törvény végrehajtásáról szóló Kormányrendelet által rendszeresített nyomtatványon.
(2) Az Államkincstár az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szabályai szerint jár el, azzal, hogy az ügyintézési határidő a kérelem benyújtásától számított két hónap, amelyet a Kincstár vezetője egy ízben legfeljebb egy hónappal meghosszabbíthat.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye.
(4) Az e törvény alapján induló eljárások illetékmentesek.
2. § (1) A havi járadék összege
a.) az 195O. január 1-je és 1952. december 31.-e között született Érintettek/ esetében a kifizetés első napján érvényes minimálbér 800 %-ának megfelelő összeg,
b.) az 1953. január 1-je és 1955. december 31.-e között született Érintettek/ esetében a kifizetés első napján érvényes minimálbér 700 %-ának megfelelő összeg,
c.) az 1956. január 1-je és 1958. december 31.-e között született Érintettek/ esetében a kifizetés első napján érvényes minimálbér 600 %-ának megfelelő összeg,
d.) az 1959. január 1-je és 1961. december 31.-e között született Érintettek/ esetében a kifizetés első napján érvényes minimálbér 500 %-ának megfelelő összeg,
e.) az 1962. január 1-je és 1964. december 31.-e között született Érintettek/ esetében a kifizetés első napján érvényes minimálbér 400 %-ának megfelelő összeg.
(2) A havi járadék iránti kérelemhez mellékelni kell a vonatkozó Kormányrendelet szerinti vagy
a.) az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet által kiállított, vagy
b.) a jogelődje által kiállított, vagy
c.) a korabeli vizsgálatokról készült eredeti igazolást.
(3) Nem nyújthat be anyagi kárpótlás iránti kérelmet az az Érintett, aki a járványos gyermekbénulással kapcsolatban fennálló egészségi állapotára tekintettel akár a Magyar Államtól, akár az Európai Unió más Államtól, akár más természetes vagy jogi személytől ilyen jogcímen részesült már anyagi kárpótlásban.
(4) A havi járadék mentes a személyi jövedelemadó alól.
3. § (1) A Kincstár határozatának felülvizsgálata során eljáró bíróság illetékességére a Pp. általános szabályait kell alkalmazni.
(2) A Kincstár által hozott jogerős és végrehajtható határozat alapján a kárpótlási összeg kifizetését, folyósítását a Nemzetgazdasági Minisztérium végzi.
4. § E törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
5. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvény alapján indult kárpótlási eljárások végrehajtásáról gondoskodjon és a végrehajtásának szabályait rendeletben megállapítsa.
Indokolás
I.
Az utóbbi hat évtized során az egymást váltó történelmi korszakokban a különböző állami intézkedések elmaradása, (pl. a Érintettek számára nélkülözhetetlen rehabilitáció elmaradása, ill. a nem kellő, vagy késői volta) alapjaiban csorbította az Érintettek - immár végleges és visszafordíthatatlanul egyre romló - egészségi állapotát, hozzájárult az egészségük károsodásához.
A károsodás az Érintettek állapotromlásával összefüggésben fogalmazható meg, nevezetesen: az emberi személyiségének egy szegmensét (egészségét, fizikai állapotát) érinti.
Ez a kár
- egyfelől azzal a hátrányos eredménnyel azonosítható, amely az Érintettek leromlott (és immár végleges és visszafordíthatatlanul egyre romló) fizikai/egészségi állapotában, elnehezült életviszonyaiban, kilátástalan élethelyzetében nyilvánul meg,
- másfelől teljes bizonyossággal előre tudható, hogy a Magyar Állam jogsértő magatartás következtében előállott (jelenlegi) hátrányos eredmény – fizikai gyengeség, fáradtság, növekvő izomfájdalmak, különböző súlyosságú és kiterjedésű izombénulások, neurológiai károsodások stb. – a bénultak életminőségének csökkenését eredményezték.
Ezt támasztja alá az a tény, hogy az ún. Heine-Medine utókezelőket az állam bezáratta – az utolsót 1977.-ben, amikor is az ORFI ezen osztályai területi feladatokat ellátó reumatológiai osztályokká alakultak át – és így a betegek számára (2000. január 1.-ig) nem volt biztosított a szervezett, és célzott rehabilitáció.
II.
Az emberi élethez és méltósághoz való jog alkotmányos alapelv lényege éppen az, hogy az államnak az általános ellátási kötelezettsége alapján biztosítania kell az egészséghez való jog, és az emberhez méltó megélhetéshez szükséges ellátásra való jogosultsághoz való jog megvalósítását, pl. – a konkrét esetben - azáltal, hogy speciális rehabilitációs intézmény(ek)et, stb. állít fel, és működtet.
2000. január 1.-én Hévízen a HM Szanatóriumban, hat (6!) ággyal nyílt meg a máig egyetlen ilyen intézmény ebben az országban.
A rendszerváltozással összefüggésben a stp. Heine-Medin-es betegségben szenvedő személyek (a továbbiakban: Érintettek/Érintett) részéről erőteljes igény jelentkezett az egészségi állapotuk romlásával összefüggésben okozott károk orvoslására.
Ismert, hogy 30-40 évvel a megbetegedés után az Érintettek állapotában hirtelen romlás következik be, ez az ún. post-polio syndroma /röviden PPS/.
Ez az időszak 15 – 20 – 25 éve tart annál a több ezer embernél, akik a magyarországi járványok idején betegedtek meg.
"Az emberi élethez és méltósághoz való jog" alkotmányos alapelv lényege éppen az, hogy az államnak az általános ellátási kötelezettsége alapján biztosítania kell az egészséghez való jog, és az emberhez méltó megélhetéshez szükséges ellátásra való jogosultsághoz való jog megvalósítását, pl. – a konkrét esetben - azáltal, hogy speciális rehabilitációs intézmény(ek)et, stb. kellett volna fel állítania és működtetnie.
III.
Az 1990. évi népszámláláskor a fogyatékos személyek létszámának felmérésére is sor került, és ezek az adatok ebben az időben már biztosan ismertek volt az állam előtt.
Ezen adatok szerint a fogyatékos személyek száma 368 ezer fő volt, ez a népesség 3,5%-át tette ki.
Az adatfelvétel - a KSH szerint is - alulbecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszámot 400-500 ezer főre becsülhetjük.
A fogyatékos személyek 31,8 %-a születése óta szenved fogyatékosságban.
Az 1990. évi népszámlálás kategóriái szerint megállapítható, hogy a fogyatékos személyek közül legnagyobb arányt a
- testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik (40%), míg az
- értelmi fogyatékosok aránya megközelítőleg 19%, a
- vakok és gyengénlátók aránya kb. 18%,
- egyéb fogyatékosságban (hallás-, beszédzavar) közel 20%-uk szenved.”
A 368.000 fő 40 %-a = 147.200 fő.
Minimum ennyi testi fogyatékos és mozgássérült ember él ebben az országban.
Amennyiben a 147.200 főnek csak 6-7 %-a (de ennyi bizonyosan) olyan személy aki Érintett, úgy számuk kb. min. 9.500 - 10.500 főre tehető.
IV.
Mind ebből világossá válik, hogy az állam kötelezettségei más dimenzióba kerülnek akkor, ha a szokványos szociális és egészségügyi gondok között olyan esetek bukkannak fel, amelynél a megélhetési feltételek valamelyik elemének (pl. a megfelelő anyagi háttér) hiánya miatt az Érintett emberi méltósága is közvetlen veszélybe kerülhet, különös tekintettel arra, hogy az "emberi élet és méltóság védelme" és a "szociális biztonsághoz; …” való jogosultság érvényesülése alkotmányos követelmény.
Ilyenkor az állam alkotmányos funkciója miatt az ellátási kötelezettségei is a szokásosnál intenzívebbé, "sűrűbbé" válnak.
A piacgazdaságot létrehozó, az Érintettek állapotromlásával összefüggésben bekövetkezett károsodást elismerő állam erkölcsi kötelessége, hogy az intézkedései által sérelmet szenvedettek anyagi kárpótlásáról gondoskodjék.
Ezt a megoldást indokolja az a körülmény is, hogy a múltban - a mai életviszonyokra is kihatóan - az Érintettek olyan kihatású sérelmeket szenvedtek el, amelyek orvoslására még részleges jelleggel sincsen mód. Ezért a járadék formájában megvalósuló kártérítés méltányos és alkalmas arra, hogy kompenzálja, segítsen csökkenteni az Érintettek elveszett életörömeit, az elszenvedett fájdalmait.
V.
A Törvény az 1950. január 1-je és 1964. december 31.-e között lezajlott járványos gyermekbénulásban megbetegedettek részére nyilvánítja ki a kárpótlásra való jogot, tekintettel arra, hogy 1959. decemberétől – a Sabin cseppek al¬kalmazását követően – a járvány lényegében megszűnt Magyarországon.
A Törvény a havi járadék összegét – a számítások megkönnyítése, és az egészség-károsodás mértékéből adódó esetleges viták elkerülése érdekében – az Érintett születési évéhez köti, azt szem előtt tartva, hogy az egészség-károsodás mértékét objektív módon befolyásolja a születés időpontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése